Sziasztok! Itt Mate&Ricsh weblapja.
Irodalom
Feladat: Ezt az órarendet szerkeszd újra, az órakezdések időpontját is szúrd be. Cellaméretekre figyelj. A javított táblázatot mentsd el képként, az alábbi méretezéssel, cseréld.
7. osztály órarend- 2017-2018 tanév
Az alábbi menűsorban irodalom címszóra kattintva pl. Zsiráf olvasónaplopójából a Kőszívú ember fiai című kötelező olvasmány fejezetenkénti rövid leírását olvashatod!
Pl. Tantárgyanként az aktuális Hf-eket is egy kattintásra jó lenne látni.
Bocsi dolgozom rajta.
| Történelem | Irodalom | Matek | Kémia | Fizika | Biológia | Földrajz | Angol | |
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
pl. itt egy olvasónapló "Zsiráftól"
Fejezetek Zsiráf oldalán:
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
3. fejezet: Tallérossy Zebulon
6. fejezet: Mindenféle emberek
10. fejezet: Az aláhúzott sorok
12. fejezet: Az első lépcső ama magaslatról
14. fejezet: Az érem másik oldala
15. fejezet: Akik igazán szeretnek
16. fejezet: A vérveres alkony
18. fejezet: Elöl víz, hátul tűz
19. fejezet: Egy nemzeti hadsereg
20. fejezet: A szalmakomisszárius
24.fejezet: A haldokló ellenség hagyatéka
28. fejezet: A sorsát senki sem kerülheti el
29. fejezet: Egy magános lovag
30. fejezet: Párharc a mennykövekkel
37. fejezet: A nem mutatott levél
38. fejezet: Egy ember, akit eddig nem ismertünk
40. fejezet: A kőszívű ember előtt
41. fejezet: A börtön távírdája
43. fejezet: A fejgörcsök napján
44. fejezet: A tőr hegye letörve
45. fejezet: A kőszívű ember felel
47. fejezet: Comedy off errors
48. fejezet: A szenvedések kulcsa
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|
Baradlay Kazimír |
A Baradlay család nemesdombi kastélya |
A Baradlay család nemesdombi kastélyában nagy vendégsereg gyűlik össze egy értekezletre, amit Baradlay Kazimír, a Baradlay család feje hívott össze. A regény cselekménye az összejövetelt lezáró vacsora leírásával indul, melyen Baradlay Kazimir nem vesz részt, felesége Baradlay Kazimírné Marie helyettesíti. Kazimir távolmaradásának oka, hogy évtizedek óta súlyos betegségben szenved, aminek következménye, hogy lassan kővé válik a szíve, emiatt mostanra már ágyhoz van kötve. Vacsora közben az orvos elhívja Marie-t, közölve vele, hogy férjének még hatvan perce van hátra, és beszélni akar vele.
A haldokló szobájában Kazimír lediktálja feleségének a végrendeletét, aminek főbb pontjai:
- A család legidősebb fia, Baradlay Ödön (a diplomata), aki jelenleg Szentpéterváron, az orosz udvarnál követségi titkár, maradjon is ott, amíg feljebb nem emelkedik a hivatali ranglétrán. Mint kiderül, Ödönnek egy lány miatt kellett Oroszországba mennie, mert apja nem nézte jó szemmel kapcsolatukat. Kazimír utasítja feleségét, hogy adja férjhez máshoz ezt a lányt, míg Ödön külföldön van
- A középső fiú, Baradlay Richárd (a katona), aki jelenleg a királyi testőrségnél szolgál, még egy évig maradjon ott, aztán egy évre lépjen át a lovassághoz, aztán menjen a vezérkarhoz. Egész életében maradjon katona, soha nem nősülhet.
- A legfiatalabb fiú, Baradlay Jenő (a hivatalnok), aki jelenleg Bécsben dolgozik, maradjon is ott és tegyen meg mindent, hogy minél magasabbra emelkedjék a hivatalnoki ranglétrán.
- A három fiú fő feladata, hogy tovább vigyék apjuk szellemiségét és munkáját.
- Baradlay Kazimír halála után hat héttel feleségének férjhez kell mennie Rideghváry Bence vármegyei adminisztrátorhoz
Az orvos által jósolt óra leteltével Baradlay Kazimír meghal. Felesége pedig megesküszik, hogy mindent pontosan ellentétesen fog csinálni, mint ahogy azt férje meghagyta neki.
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|
Baradlay Kazimírné |
Az előző fejezet cselekménye után egy héttel |
Az előző fejezet cselekménye után egy héttel |
Baradlay Kazimír temetésén összegyűlnek a környező vármegyék magas rangú személyiségei. A fejezet leírja a gyászszertartást és futólag megismerjük azt a lányt, aki miatt Ödönnek apja utasítására Oroszországba kellett mennie. Kiderül, hogy a lány apja a helyi tiszteletes, aki gyászbeszédet mond.
A pap szónoklatából derül ki az olvasó számára, hogy Baradlay Kazimír igazi magyar nemes és földbirtokos volt, hatalmaskodó, kegyetlen, zsarnok ember, férj, apa és vármegyei tisztségviselő. A beszéd következménye, hogy a papot és lányát nem hívják meg a temetés utáni torra.
3. fejezet: Tallérossy Zebulon
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|
Rideghváry Bence |
Néhány órával a temetés után | A Baradlay család nemesdombi kastélya |
Ebben a fejezetben ismerjük meg a regény legkomikusabb figuráját, Tallérossy Zebulont, aki elkésve érkezik a halotti torra. Tört magyarsággal, felháborodva meséli el késésének okát: Zebulon már három nappal korábban elindult, hogy időben odaérjen a temetésre és egészen Nemesdomb határáig el is jutott szerencsésen, de az utolsó állomáson, ahol hintójához lovakat akart váltani, elakadt. Ugyanis nem volt több szabad ló, amit kibérelhetett volna. Végül drága pénzen felfogadott egy parasztot, aki befogta az ökreit (!) az urasági hintó elé, az ökörhúzta fogat azonban elakadt a téli hóban, sárban és több óráig tartott, amíg ki tudták szabadítani. Emiatt Zebulon lekéste a gyászszertartást.
Rideghváry Bence adminisztrátor leülteti Zebulont a pap székébe (annak a papnak a székébe, aki a botrányos beszédet mondta a temetésen és emiatt nem hívták meg a torra). Zebulon felháborodva hallgatja a gyászbeszéd történetét, válogatott büntetéseket követel a pap számára.
A tor végeztével néhány kiválasztott uraság még meglátogatja az özvegyet, közöttük természetesen Tallérossy Zebulon is ott van. A látogatás után a torra összegyűlt vendégsereg szétoszlik.
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
| Baradlay Ödön Remiroff Leonin, fiatal orosz nemes Jéza, a cserkesz táncoslány, Leonin szeretője Az orosz imsik |
Oroszország, a szentpétervári “márványpalota”
|
A fejezet a szentpétervári márványpalota termeinek leírásával kezdődik. A palotában éppen estélyt tartanak, ahol minden fontos személyiség jelen van, aki számít az orosz fővárosban. Közöttük találjuk (Itt van) Baradlay Ödönt is, Baradlay Kazimír legidősebb fiát (is), akivel most találkozunk először a regényben. Jókai a fiatalember külső leírását is megadja:
„Szép, méltóságteljes arc, az ifjúkor teljében, az érzületnek még szűzies virághamvával minden vonásain. Szemeivel, mik nagyok és kékek, sötét, hosszú pilláktól árnyazva, egy hajadon is hódítani indulhatna, míg nemes arcéle, gyönyörű metszésű ajkai a korát megelőzött férfit hirdetik benne. Termete karcsú, de ruganyos és izomtelt.”
Ödön jól viseli az estély „megpróbáltatásait”, táncol azzal akivel kell, semmitmondó beszélgetéseket folytat, de látszik rajta, hogy különösebben nem hatja meg a hatalmas pompa, rengeteg csillogó ékszer és gazdagság. „Minden vonása azt mondta, hogy az, ami itt körülötte történik, őt nem érdekli.”
Ödön összetalálkozik az estélyen barátjával, a fiatal orosz nemessel, Remiroff Leoninnal, aki „…fiatal testőrtiszt volt, feszes egyenruhában; egészséges, telt arcú ifjú alak, pompás, fölkunkorított szőke bajusszal és arcszakállal és sűrű, szőke szemöldökkel, amikhez jól illettek határozott tekintetű, élénk, szürke szemei.”
Leonin láthatóan nagyon unja az estélyt, ráveszi Ödönt, hogy menjenek máshova mulatni. Ödön rááll a dologra, szánra ülnek és a Petrovszkoi szigetre hajtanak. Ödönt váratlanul éri, hogy az itt lévő cukorgyárak alatt van egy hatalmas terem, ahol egy illegális színház működik. A színpadot páholyok veszik körül, de a páholyokon rács van, ami miatt nem lehet látni, hogy ki ül bennük. Ödön ámulva kérdezi barátjától, hogy nem félnek-e az itt lévő emberek a lebukástól, mire Leonin nevetve meséli el, hogy a színház szigorú titoktartással működik, csak meghívással lehet bejönni és senki sem árulja el őket, mivel az egész zenekar vak zenészekből áll, akik nem tudják, hogy hol játszanak.
Ödön és Leonin helyet foglalnak Leonin páholyába, ahol hamarosan megjelenik Jéza is, a cserkesz táncoslány.
„Az ezeregy éji mesék egyik bűbájos alakja; hosszú, bokáig érő perzsa kaftánkában, mely szorosan simult telt idomaihoz, karcsú derekát arannyal áttört öv szorítá, keblét föl nyakáig gyöngyfüzérek fedték, a kaftán hosszan lelógó ujjai elöl felhasítva, s csak a váll hegyén tartva össze, végig láttatni engedték a legremekebb karokat, minőkről szobrász álmodott valaha. Arca a kaukázi nemes jelleg, a legtökéletesb tojásdad, finom metszésű orr, élveteg ajkak, hosszú, holdgömbölyű szemöldök és a legfeketébb égető szemek; fejét nem ékíti semmi, csupán két sarkig érő hajfonadék királyi dísze.”
Kiderül hogy Jéza Leonin szeretője, a lány azonban azonnal beleszeret Ödönbe, de Ödönt ez (is) hidegen hagyja. Jéza, " az ezeregy éji mesék bűbájos alakja"
Leonin ráveszi Jézát, hogy mutassa be a színpadon kedvenc táncos számát, mire Jéza (Ödön kedvéért) rááll erre és elhagyja a páholyt. Helyette egy futár érkezik, aki levelet hoz Ödönnek. A levél az anyjától érkezik és csak egy sor:
„Atyád meghalt. Jöjj azonnal! Szerető anyád, Mária.”
Ödön azonnal felugrik és közli barátjával, hogy indulni kell Magyarországra. Leonin hiába próbálja lebeszélni, hiába sorolja a nehézségeket: tél közepe van, mindent beborít a hó, nagyon hideg van, és ha most Ödön hirtelen és bejelentés nélkül elhagyja hivatali állomáshelyét, az súlyosan vissza fogja vetni a karrierjét. Ödön hajthatatlan, mindenáron menni akar, ezért végül Leonin úgy dönt, hogy elkíséri barátját.
Nekiindulnak a mínusz 25 fokos orosz pusztának egy szánon, amelyet egy kocsis (imsik) hajt. Az úton számos kalandjuk van:
- Elkapja őket a burána, az orosz hóvihar, ami majdnem betemeti őket.
- Miután a buranát túlélik, eltévednek az orosz téli pusztában.
- Messziről meglátnak egy lovast, akitől útba igazítást akarnak kérni, de közelebb érve kiderül, hogy a hóban álló alak egy kozák lovas, aki lovával együtt megfagyott.
- Megtámadják őket a farkasok, amiket először puskákkal tartanak távol, de a lovak annyira megijednek, hogy felborítják a szánt a befagyott Dnyeper partján. Leonin és Ödön azonban nem adják fel, korcsolyát húznak és a jégen suhanva menekülnek tovább a farkasok elől.
- Leonin korcsolyájának szíjja elszakad, kénytelen megállni, amíg megjavítja, addig Ödön pisztollyal és karddal tartja távol a farkasokat.
- A farkasokat végül lehagyják és már látszik a folyó partján egy katonai tábor füstje, afelé igyekeznek, Ödön azonban hirtelen belecsúszik egy lékbe. Leonin azonnal utána ugrik a jeges vízbe és megmenti barátját, akiről nem tudni, hogy él-e még.
A fejezet vége bizonytalanságban hagyja az olvasót, hogy Ödön túléli-e a jeges fürdőt.
Farkaskaland, mert arról van szó.
Baradlay Ödön a cári Oroszországban, Szentpéterváron tartózkodik apja utasítására.
Amikor Baradlay Kazimír meghal, édesanyja levelet ír neki, amelyben hazahívja Magyarországra, hogy a családi birtok irányítását átvegye, mint a legidősebb testvér.
Ödön anyja kérésére azonnal indulni akar, barátja Ramiroff Leonin azonban óva inti őt, hogy felkészületlenül keljen útra . Csikorgó hideg, hatalmas hó, fagy és jég mindenütt, az utak csak trojkával, a három ló által vontatott szánnal járhatóak.
Ödön és Leonin a szánt jól megpakolva élelemmel, meleg ruhákkal, és minden eshetőségre felkészülve fegyverrel is, elindulnak a hófödte, szinte járhatatlan utakon.
A kocsis szélsebes iramban hajtja a lovakat.
Alig tesznek meg néhány kilométert, hatalmas, kavargó hóviharba kerülnek.
Éppen csak elmúlik fejük fölül a veszély, azonnal egy másikkal találják szembe magukat.
Éhes farkascsorda veszi üldözőbe őket.
A kocsis iszonyatos vágtában hajtja a lovakat, bár azok maguktól is száguldanak, hiszen érzik az életveszélyt.
Leonin az egyik, Ödön a másik oldalról lövi(k) puskájával a fenevadakat. Csak lélegzetvételnyi szünet következik, amíg az éhes farkasok egymás tetemeit felfalják, a többiek tovább üldözik az utazókat.
A szán egy váratlan és láthatatlan hóbuckában felborul, a két fiatalember kikászálódik az összeroncsolódott jármű alól.
A lovak megszabadulva a szán roncsaitól, őrült iramban tovaszaladnak, a farkasok utánuk vetik magukat.
Néhányan az emberekre fenik a fogukat továbbra is.
Ödön és Leonin korcsolyát csatolnak a lábukra, és az eléjük táruló Dnyeper folyó jegén próbálnak egérutat nyerni üldözőik elől.
Egy ideig sikerrel veszik fel a versenyt az éhes állatokkal, hiszen azok a befagyott folyón nehezebben haladnak, talpaikat felsérti a jég.
Baj történik !
Leonin korcsolyaszíja elszakad, a farkasok pedig azonnal körülveszik. Ödön élete kockáztatásával barátja segítségére siet, és (késével) tartja távol a farkasokat, amíg Leonin megjavítja korcsolyáját.
Tovább suhannak a folyó jegén, már-már úgy tűnik, megmenekültek.
Ebben a pillanatban Ödön eltűnik egy halászok által vágott lékben barátja szeme elől.
Leonin azonnal Ödön után ugrik a jeges vízbe, s kimenti őt a jég fogságából.
Eszméletlenül, fagyott ruházattal és testtel sikerül a halászok segítségével kihúzni Ödönt a partra.
Szakértő kezek veszik azonnal gondozásba az ájult férfit, meleg, fedett helyre szállítják mindkettőjüket.
Ödön sokáig lábadozik a kaland után, Leonin ír levelet a fiú édesanyjának, tudatva a történtekről, s arról, hogy felépülése után azonnal folytatja útját Magyarországra.
A két jó barát kölcsönösen menti meg egymás életét, bizonyítva ezzel bátorságát, rátermettségét, és igazi, önzetlen szeretetét a másik iránt.
pl.: "Leonin, mielőtt maga kikapaszkodott volna, a jobbjában emelt testet rántotta fel a magasba. Ezt mentsétek. Ez volt első lélegzetvétele. "
A saját szavaiddal fogalmazd át, rövidítsd le, ha túl hosszú volna !
Szia !
áááá ! Még is csak át olvasom a fejezetet, mert nem emlékszem, hogy Ödön késsel, vagy karddal védte magát és barátját a farkasok rohamától, mikor is korcsolyáját kötözte éppen Leonid.
Elolvasva 48. oldal: "Hanem aki végleg felkelt Ödön volt: handzsárja markolatig véres..."
Azért is át olvasom mert nem tudom mi lett szegény kocsissal azaz az "imsik"-vel.
Elolvasva 43. oldal: "De hát miért hagyta el szegény imsik a szánt?" Vajon meddig maradt a kettébe tört fenyőfán?
|
Regény - Jókai Mór - A kőszívű ember fiai A két jó barát fejezetet 24.old. - 51. oldalig találod |
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
| Baradlay Richárd A nemesdombi tiszteletes Pál úr, a vén huszár Baradlay Jenő |
A Magyar Király nevezetű fogadó Bécsben
|
A fejezet a bécsi Magyar Király fogadóban indul, ahol Baradlay Richárd, mint fiatal huszártiszt, találkozik egy vén pappal. Kiderül, hogy a papot Baradlay Kazimír temetésén elmondott beszéde miatt beidézték Bécsre, ahol egy félreértés miatt mindenki (a kocsis, a pincér, a fogadós) azt hiszi hogy nagy úr s a legjobb ellátásban részesül, a legjobb szobát kapja, ő azonban tart ettől, mivel nincs annyi pénze, hogy ezt kifizesse.
A pap elmeséli Richárdnak a beszéd történetét, anélkül, hogy tudná, hogy annak az embernek a fiának mondja el éppen, akinek a temetésének a beszéd elhangzott. Richárd nem világosítja fel a papot, hogy ki is ő valójában, de azt a tanácsot adja neki, hogy maradjon csak a szállásán, ameddig valamelyik hivatalból nem hívják, és a pap tudta nélkül kifizeti neki a szállását és az ellátását.
Richárd visszatér a szállására, ahol megismerjük Pál urat, a vén huszárt, Richárd szolgáját:
„Abba pedig egészen igaza volt, ha Pál urat úrnak hítta, mert Pál úr valóban többet parancsolt őneki, mint ő Pál úrnak.Hatvanesztendős volt már a legény, még mindig közlegény, és még mindig legény. A negyedik kapitulációt szolgálta már, s viselte a réz emlékérmet, amit a napóleoni hadjáratok vitézei kaptak; bajusza most is háromszor megcsavarintva, mint egy pár roppant dugóhúzó, hirdeti gazdája régi dicsőségét; minden szál haja ép még és fekete, s lábszárai büszkék arra, hogy meg lehet ismerni rajtok azt az embert, aki lóháton járta meg Párizst, Nápolyt és Moszkvát.”
Richárd Pál úrral ebédel, mert mint kiderül, nincs pénze máshová menni, mert az volt az utolsó két aranya, amivel a vén pap szállását kifizette a Magyar Királyban.
Ebéd közben megjelenik Richárdnál Jenő, a legifjabb Baradlay.
„A legifjabb Baradlay nyúlánk, gyönge termetű fiú volt; sima, gyermeteg arc, elkényszeredett nyájassággal vonásain, fejét nem büszkeségből, de az orrára csíptetett szemüveg miatt tartotta magasra. Mikor bátyjával kezet szorított, annak önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van egy reglement a legfelsőbb kormányszék bizonyos hivatalnokai számára, akiknek utasításul van adva, hogy mindenkivel igen nyájasan kell bánni – ex offo.”
Jenő elmeséli bátyjának, hogy levelet kapott az édesanyjuktól, amiben anyjuk megkettőzi Jenő havi járandóságát. Jenőnek azonban ez problémát jelent, mert ha ő mint alacsony rangú hivatalnok elkezd költekezni, azt valószínűleg nem fogják a főnökei jó szemmel nézni. Ezért felajánlja bátyjának, hogy havi járandósága felét odaadja neki. Richárd elfogadja a pénzt és kedveskedve „Öregnek” hívja öccsét.
Ezután derül ki, hogy Jenő valójában azért jött, hogy elhívja Richárdot a Plankenhorst hölgyek estélyére. Jenő ugyanis szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba, de nem akar egyedül megjelenni az estélyen. Richárd nem nagy lelkesedéssel rááll, hogy elkíséri öccsét, azonban cserébe ezt kéri, hogy Jenő járjon közben főnökénél, hogy a vén papot minél hamarabb békével engedjék haza Bécsből. Jenő megígéri, hogy közbenjár a pap ügyében.
6. fejezet: Mindenféle emberek
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
| Baradlay Richárd Baradlay Jenő Rideghváry Bence Edit kisasszony |
A Plankenhorst hölgyek bécsi
|
Jenő és Richárd megjelennek a Plankenhorst hölgyek estélyén. Az estélyen mindenféle ember jelen van, akiket azonban a két testvér teljesen más szemmel lát. Jenő, mint kezdő, fiatal hivatalnok nagy embereknek tartja őket, Richárd, a nemtörődöm huszártiszt azonban rámutat, hogy csupa közepes, vagy alacsony rangú diplomata, akik csak úgy tesznek, mintha nagy urak lennének.
Richárdot megszólítja egy úr, akit Richárd nem ismer meg és feszült beszélgetésbe elegyednek, amelyben Richárd többször is megsérti az urat. Később Jenő felháborodva tudatja bátyjával, hogy a nagy úr, akit az imént visszategezett nem más, mint Rideghváry Bence, az adminisztrátor, aki apjuk végrendelete alapján nemsokára mostohaapjuk lesz. Richárdot nem hatja meg a közlés, különböző gúnynevekkel – Melegváry, Erdegváry – illeti Rideghváryt.
Richárd nagyon unatkozik az estélyen, hogy unalmát enyhítse, megcsipkedi az egyik szolgálólányt. Azonban Jenő tudatja vele, hogy ismét bakot lőtt, mert a lány nem szolgálólány, hanem Edit kisasszony, a család egyik nőrokona.
Richárdot érzékenyen érinti a dolog, mert tetszik neki a lány és felháborodik azon, hogy a Plankenhorst hölgyek cselédként tartják rokonukat, azonban Jenő elmagyarázza neki, hogy egészen szegény rokonról van szó.
Richárd odalép Edit kisasszonyhoz, hogy bocsánatot kérjen.
„Edit csakugyan gyermek volt még: telt, piros arcú, eleven alak, szemekkel, mint az égő parázs, és nevető korallpiros ajkakkal; feltűzött hajat viselt, ez volt egész fejdísze; sűrű, fekete és ragyogó; vékony, fekete szemöldei és finom metszésű orra szelídebb kifejezést adtak merész tekintetének, mint aminőt talán szenvelgett.”
Az olvasó számára egyértelmű, hogy Richárd rögtön beleszeretett Edit kisasszonyba, amin maga Richárd lepődik meg a legjobban, hiszen addig meglehetősen könnyelmű életet folytatott. Richárd Edit kisasszony bocsánatáért esedezik és megígéri, hogy amíg engedélyt nem kap a lánytól, addig szemet soha nem emeli feljebb, mint ahol a lány kezei éppen vannak.
Az estélyről hazafelé menet még Jenőnek is feltűnik, hogy nagyhangú, mindig vidám és felelőtlen, nőcsábász bátyja szokatlanul csendes.
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
| Plankenhorst Alfonsine Plankenhorst Antoinette Edit kisasszony Baradlay Richárd |
Nem sokkal az előző fejezet estéje utána |
A Plankenhorst hölgyek
|
Richárdot, mióta megismerte Edit kisasszonyt, nem kell nógatni, hogy elkísérje öccsét a Plankenhorst hölgyek estélyeire, ahol azzal próbálja leplezni érdeklődését Edit kisasszony iránt, hogy minden hölgynek udvarol, mindenkivel táncol. Jenő ebből semmit nem vesz észre, mert végletesen szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba.
Az olvasó azonban ebben a fejezetben értesül arról, hogy Plankenhorst Alfonsine csak kívülről szép, belül azonban romlott.
„Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak. Finom, tökéletes vonások, nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka. De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, égszínkék szem balcsillagzat volt; minőről azt mondta az asztrológ: „Aki e csillag alatt útra indul, elvesz az!”
Az egyik estély után Alfonsine és szolgálólánya, mamzel Betti beszélgetéséből kiderül, hogy Alfonsine mennyire nem veszi komolyan Edit kisasszonyt, mennyire lenézi, csak Bakfisnak szólítják egymás között. Az olvasó azt is érzi, hogy valamilyen okból pedig gyűlöli Richárdot, de az nem derül ki, hogy miért.
Alfonsine elhatározza, hogy kegyetlen tréfát fog űzni Edit kisasszonnyal. Utasítja mamzel Bettit, hogy mondja meg Edit kisasszonynak, hogy ezután rangjához méltóan fogják kezelni, új ruhát kap és bevezetik az úri társaságba.
Nem sokkal ezután Richárd meghívást kap a Plankenhorst hölgyekhez, mikor azonban megérkezik, kiderül, hogy senki sincs otthon, csak Edit kisasszony. Az olvasó számára világos, hogy ezt Alfonsine intézte így, célja az volt, hogy zavarba és kellemetlen helyzetbe hozza Richárdot és Edit kisasszonyt is.
Richárd azonban – saját maga számára is meglepő módon – de arra használja az alkalmat, hogy szerelmet valljon Edit kisasszonynak és a lány előtt ír egy levelet Alfonsine anyjának, Antoinette asszonynak:
„Asszonyom, én öntül nőül kérem Editet; egy év múlva nagykorú leszek, akkor eljövök érte. Addig bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal.”
Késő este, mikor a két Plankenhorst hölgy hazaér, Edit átadja nekik a levelet. Ekkor derül ki Alfonsine számára hogy fordítva sült el a tréfája, éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit akart, pont egymás karjába kergette a két fiatalt.
Antoinette asszony leszidja lányát: „- Azt gondoltad, ugye – szólt összeszorított fogai közül szűrve a szót -, hogy minden ember… Palvicz Ottó!”
Figyelem! Ennek a mondatnak még lesz jelentősége a későbbiekben!
8. fejezet: A zsibárus
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
9. fejezet: Női bosszú
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
10. fejezet: Az aláhúzott sorok
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
| Baradlay Kazimírné Baradlay Ödön Aranka |
A nemesdombi kastély
|
Ödön végül kaland és viszontagság után hazaér Nemesdombra, ahol anyja közli vele apja végakaratát. Eszerint, mivel a Baradlay háznak úr kell és úrnő, Baradlaynénak feleségül kell mennie Rideghváry Bencéhez. Ödön fejet hajt apja végakarata előtt. Ekkor Baradlayné azt kérdezi Ödöntől, hogy mi lenne, ha Ödön lenne a Baradlay csalál sd feje. Ödön azt feleli, hogy ez lehetetlen, mert ő soha nem fog megnősülni, hiszen apja eltiltotta szerelmétől, Arankától.
Baradlayné átvezeti Ödönt a másik szobába, ahol Aranka vár rájuk, a fiatalok boldogan borulnak egymás nyakába, és Ödön kijelenti, hogy lesz ura és úrnője a Baradlay háznak!
Baradlayné előveszi férje végrendeletét és aláhúzza benne azokat a sorokat, amelyek erre a napra vonatkoztak, megtartotta esküjét, ismét az ellenkezőjét tette, mint amit férje parancsolt neki.
„Látod-e ezt? Érzed-e ezt a boldogságot? Nem dobbanik-e meg kővé lett szíved, mikor ily mennyországi látvány mosolyog feléd? Jól tettem-e, midőn ellenkezőjét tettem annak, amit mondtál? Eljössz-e nászéjen, áldani vagy kísérteni – kőszívű nagy ember?”
11. fejezet: A kézfogó napja
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
12. fejezet: Az első lépcső ama magaslatról
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
13. fejezet: Tavaszi napok
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
14. fejezet: Az érem másik oldala
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
15. fejezet: Akik igazán szeretnek
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
16. fejezet: A vérveres alkony
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
17. fejezet: Az a harmadik
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
18. fejezet: Elöl víz, hátul tűz
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
19. fejezet: Egy nemzeti hadsereg
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
20. fejezet: A szalmakomisszárius
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
21. fejezet: Az első tandíj
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
22. fejezet: A betyár
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
23. fejezet: A királyerdőben
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
24.fejezet: A haldokló ellenség hagyatéka
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
25. fejezet: Napfény és hold
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
26. fejezet: A sötétség
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
27. fejezet: Mindenváró Ádám
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
28. fejezet: A sorsát senki sem kerülheti el
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|
Tallérossy Zebulon |
Valamikor a kassai csata után | Pukkersdorf Eperjes |
A fejezetben folytatódnak Tallérossy Zebulon kalandjai.
Miután elmenekült Mindenváró Ádám kastélyából, a közeli erdőben egy tisztáson pont azzal találkozik, aki elől menekült, Szalmás Mihállyal. Szalmáson látszik, hogy nagyon meg van ijedve, végül ketten kétféle ösvényen indulnak neki az erdőnek.
Zebulon hamarosan egy magyar huszárral találkozik (ez a huszár üldözte Szalmást, azért volt annyira megijedve), akivel beviteti magát a közeli faluba. Kiderül, hogy a huszár egy magyar szabadcsapathoz tartozik, aminek vezetője Boksa Gergő. Zebulon nagyon meglepődik, hogy Boksa, aki nemrég még ökörhajcsár volt, most egy szabadcsapat kapitánya.
A faluban megtudja, hogy a magyar országgyűlés most Debrecenben ülésezik és megalkuszik egy kocsissal, hogy vigye el őt oda. Ezután elmegy Boksához, aki rémisztő híreket közöl vele:
- Felállítottak egy vésztörvényszéket, ami halálra ítéli azokat, akik nem jelentek meg a debreceni országgyűlésen, vagy leveleztek az ellenséggel, vagy szóba álltak vele (Zebulonra ez mind igaz)
- Boksa emberei elfogták Szalmást, akit a szomszéd szobában tartanak fogva
Zebulon tehát ismét bajban van, újra menekülnie kell. A kocsisnak azt mondja, hogy bárhova viheti őt, csak Debrecenbe ne, és még arra is hajlandó, hogy megtegye azt, ami magyar nemes számára a legmegalázóbb: megborotválkozik!
A kocsis azt hiszi, hogy Zebulon nagy hős, aki Lengyelországba akar menni, hogy ott katonákat toborozzon a magyar szabadságharc ügyéhez. Zebulon inkább ráhagyja, csak minél messzebb kerüljön Boksától. Út közben azonban rájön, hogy mégsem akar Lengyelországba menni, ezért a puszta közepén kifizeti a kocsist és gyalog indul el.
Talál egy falut (Pukkersdorf), ahol betér a helyi paphoz, akit Schneiderius Bálintnak hívnak. A papnak őszintén elmeséli viszontagságait, aki azt a tanácsot adja neki, hogy külföldre kell menekülnie. Igen ám, de ahhoz, hogy átjusson a határon, útlevél kell, amit most csak a császári csapatok kormánybiztosa adhat ki, aki jelenleg nem messze, Eperjesen állomásozik. Ahhoz pedig, hogy útlevelet kapjon, indok is kell.
A papnak van egy fia, Schneiderius Theophilus, aki Göttingában tanul, és nemrég küldött apjának egy levelet, amiben betegségére hivatkozva pénzt kér. (a pap persze tudja, hogy fia nem beteg, hanem elmulatta a pénzét) A levél azonban jó ürügy arra, hogy Zebulon papnak(!) öltözve bemenjen Eperjesre útlevelet kérni.
Zebulonnak tehát újra álruhát kell öltenie, sőt, a szakálla után a bajuszát is le kell borotválni. Rettegve érkezik meg Eperjesre, ahol bejelentkezik a kormánybiztoshoz. Legnagyobb rémületére azonban kiderül, hogy a császári kormánybiztos nem más, mint Rideghváry Bence. Rideghváry jót mulat Zebulonon és aláírat vele egy levelet, amelyről kiderül, hogy egy nyilatkozat, amelyben a császári nemesek kérik fel az orosz cárt, hogy jöjjön segítségére a császáriaknak a magyar szabadságharc ellen.
Zebulon, tehát megint oda keveredik, ahova nem akart, valójában a magyarok oldalán állna, de onnan elmenekült a vésztörvényszék hírére, erre átkeveredik a másik oldalra, ahol eddig üldözték.
29. fejezet: Egy magános lovag
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
30. fejezet: Párharc a mennykövekkel
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
31. fejezet: Zenit
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
32. fejezet: Az eldobott élet
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
33. fejezet: Ephialtész
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
34. fejezet: Perihélia
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
35. fejezet: Régi jó barátok
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|
Baradlay Ödön Boksa Gergő |
1849. augusztus |
Ödön az imsik lován menekül az orosz táborból. Amikor egy pusztán megáll itatni egy kútnál, egy magányos lovast lát közeledni. Kiderül, hogy a lovas Boksa Gergő. Boksa elmeséli, hogy ő is menekülésben van éppen. Amikor megtudta, hogy a magyar sereg letette a fegyvert, akkor úgy döntött, hogy a nála lévő száz ökröt nem adja át ingyen az oroszoknak. Levette egyenruháját és a legközelebbi oroszok által megszállt városba hajtotta az ökröket, ahol eladta (!) azokat az oroszoknak. Az orosz parancsnoktól egy utalványt kapott, amit el kellett volna vinni Nagyváradra, ahol majd kifizetik. Boksa azonban idejében megtudta, hogy Nagyváradon Rideghvárynak kellene őt kifizetnie, így jónak látta inkább menekülőre fogni a dolgot.
Ödön számára jó hír, hogy Rideghvári Nagyváradon van. Így ugyanis kiderül, hogy ha Remiroff Leonin nem fogatja el őt Gyapjún, akkor neki sikerül eljutnia Nagyváradig, ahol éppen Rideghváryba futott volna bele, amit mindenáron el akart kerülni. Leonin tehát valójában megmentette az életét azzal, hogy elfogta, sőt lehet, hogy az imsik szöktetését is ő segítette elő. Valójában nem tudjuk meg, hogy ez tényleg így volt-e, Ödön azonban hinni akar ebben.
Boksa felajánlja Ödönnek, hogy elvezeti egy olyan helyre, ahol bevárhatja, amíg a császáriak megtalálják Ödönt. Ödön ugyanis tisztában van vele, hogy nem bujkálhat a végtelenségig, sőt legszívesebben azonnal feladná magát, Boksa azonban a maga ravasz módján meggyőzi, hogy nem kell siettetni a bajt, jönni fog az magától is.
Boksa mocsarakon, pusztákon vezeti keresztül Ödönt, de nem árulja el neki, hova mennek. Út közben még egy kaland esik meg velük, amikor Boksa bemegy a közeli városba, hogy élelmet szerezzen számukra. Azonban már csak akkor veszi észre, hogy a várost megszállták az oroszok, amikor a város közepén jár, innen már nem fordulhat vissza. Ekkor nagy bátran beront a város orosz parancsnokához, és átadja neki azt az utalványt, amit az ökrökért kapott, követelve, hogy azonnal fizessék ki neki a pénzt.
Az orosz parancsnok persze szabadulni akar a fizetés alól, hiszen sok pénzről van szó, végül Boksa hagyja magát meggyőzni, hogy kössenek alkut: Boksa enged harminc százalékot az összegből és azt megkapja kézpénzben. (A harminc százalék természetesen az orosz városparancsnoké).
Boksa ravaszsága tehát megint kifizetődött: eladta az oroszoknak azokat az ökröket, amiket azok amúgy is elfogtak volna.
Boksa és Ödön tovább menekülnek, végül Ödön legnagyobb meglepetésére Boksa bevezeti őt egy kastélyba, ahol a családját találja. Kiderül, hogy Boksa Kőrösszigetre vitte Ödönt.
37. fejezet: A nem mutatott levél
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
38. fejezet: Egy ember, akit eddig nem ismertünk
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
39. fejezet: A túlvilágról
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
| Özvegy Baradlayné | A Baradlay család nemesdombi kastélya |
40. fejezet: A kőszívű ember előtt
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
Amikor a zsandár elmegy, Baradlayné őrjöngve rohan férje képéhez, ahol felelősségre vonja halott férjét, amiért elvette tőle legkisebb gyermekét és könyörög neki, hogy a másik kettőt kímélje meg.
Ödön tehát megmenekült és most már nincs értelme, hogy az osztrák hatóságokat értesítsék a tévedésről. Ödön tudja, hogy öccse mekkora áldozatot hozott:
„Nem maradt hátra más, mint tisztelettel hajolni meg a magát feláldozott testvér emléke előtt.
„Ő volt közöttünk az egyedüli hős.”
S ezt jól mondta; mert meghalni egy ügyért, melyet imádunk, s melyben hiszünk – emberi becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk – emberfölötti áldozat.
Amazok „derék emberek”, de ez a „hős”.”
41. fejezet: A börtön távírdája
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
42. fejezet: Az első tőrdöfés
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
43. fejezet: A fejgörcsök napján
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
44. fejezet: A tőr hegye letörve
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
| Özvegy Baradlayné | A Baradlay család nemesdombi kastélya |
45. fejezet: A kőszívű ember felel
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
46. fejezet: A kérő
| Főbb szereplők | időpont | Helyszín |
|
|
47. fejezet: Comedy off errors
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|
Baradlay Richárd |
Ebben a fejezetben képet kapunk a korabeli bürokráciáról. Mint kiderül, nem is olyan egyszerű Richárd és Edit házasságát megszervezni, számos iratot és engedélyt kell beszerezni. A humoros fejezetnek a cselekmény szempontjából nincs jelentősége.
48. fejezet: A szenvedések kulcsa
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|
Baradlay Richárd |
Richárdék lakása |
Richárd és Edit végül összeházasodhatnak, azonban kénytelenek szembenézni a hétköznapi dolgokkal. Richárd a szabadságharc előtt nemes ember és gazdag földbirtokos volt, vagyona nagy részét azonban a harcokban való részvétele miatt elkobozták, egy részét valószínűleg vissza fogja kapni, de az még eltart egy darabig, Editnek pedig semmilyen vagyona sincsen. Ehhez járul még Richárdnak agglegény katona korában felhalmozott „becsületbeli” adósságai, amiket vissza kell fizetnie, kénytelen tehát kétkezi munkát vállalni.
Richárd elmegy Salamonhoz, a zsidó zsibárushoz, és felkéri, hogy vegye kezébe pénzügyei rendezését. Salamon megígéri, hogy felkeresi őket szerény otthonukban.
És ekkor következik be az újabb fordulat. Salamon ugyanis elmesél egy történetet, ami sok mindenre fény derít.
Kiderül, hogy Editnek volt egy nagybátyja, Plankenhorst Alfréd báró, aki agglegény volt. Végrendeletében minden vagyonát unokahúgára, Plankenhorst Alfonsine-re hagyta. Alfonsine-nak azonban Palvicz Ottóval való titkos kapcsolatából született egy házasságon kívüli gyermeke, amely a kor – és Plankenhorst Alfréd – felfogása szerint elítélendő volt. Ezért az öreg Alfréd báró újabb végrendeletet készített, amelynek lényege:
„Fölkereste egy távolabbi rokonának árván maradt kislányát, Liedenwall Edit kisasszonyt, s azt Plankenhorsték nevelésére bízta.
És aztán a másik végrendelete így hangzott:
„Ha Plankenhorst Alfonsine becsülettel férjhez megy, és rangjához illő állással elfeledteti tévedését, akkor a tőkepénznek kapja meg felét.
Ha aztán Liedenwall Edit is férjhez megy tisztességes emberhez, kapja az összeg másik felét.
Ha Liedenwall Edit elébb férjhez megy, legyen az összeg egészen az övé.
Ha Liedenwall Edit férj nélkül marad, ha kolostorba megy, vagy ha oly bukást követ el, melyet a jó világ meg nem bocsát; az egész összeg a Brigitta-szüzek kolostoráé legyen, s annak csak kamatjait élvezzék, amíg élnek, a Plankenhorst úrnők.”
A végrendelet elméletileg titkos volt, csak az öreg báró, Salamon (aki a báró pénzügyet intézte) és a báró titkára tudott róla, a titkár azonban elárulta a végrendelet tartalmát a Plankenhorst hölgyeknek. Így Edit és Richárd számára sok minden világossá válik, amit a Plankinehorst hölgyek követtek el:
„Mikor bezárták önöket egy magára hagyott lakásba egyedül. Mikor Baradlay Richárdot el akarták ölni mint Liedenwall Edit vőlegényét. Mikor Liedenwall Editet a kétségbeeséssel akarták odaűzni, hogy felvegye a zárdaszüzek fátyolát; mikor a bőszült, lázongó csőcseléket ráuszították a Brigitták kolostorára, melyben Liedenwall Edit volt. Midőn kifenték a hóhér pallosát Liedenwall Edit vőlegénye számára. Miért volt? Pénzért volt!”
Így tehát Editnek jár az öröksége, ami 300. 000 forint.
Ebből a fejezetből megtudjuk, hogy mi történt a főbb szereplőkkel az előző fejezet óta eltelt húsz évben.
Palvicz Ottó fiát, Károlyt, Richárd és Edit saját gyermekeként nevelte. Károllyal azonban sok baj volt, elszökött otthonról, meglopta gyámszüleit, beállt a haditengerészethez, később a katonasághoz, de sehol sem érezte jól magát.
Richárd türelmesen próbálta nevelni, minden csínyét elsimította, minden adósságát kifizette, minden bajból kihúzta, végül Károly egy hivatalban helyezkedett el.
Itt látogatja meg őt egy nap anyja, Plankenhorst Alfonsine, aki ekkora már elvesztette minden vagyonát, még a bécsi házát is elvették tőle a hitelezők. Segítséget akar kérni fiától, aki azonban megtagadja azt.
Közben Károly levelet kap gyámapjától, Richárdtól, amiben az áll, hogy aznap Károly nagykorú lett, ezzel Richárd gyámsága megszűnt felette. Károly megkapja azt az ötezer forintot és annak kamatait, amit még apja, Palvicz Ottó hagyott rá. Károly ír egy levelet anyjának, amely szerint Amerikába utazik új életet kezdeni. Károly története itt véget ér.
Plankenhorst Alfonsine pedig teljesen elszegényedik, végül betegen kerül egy szegényeknek alapított kórházba, amelynek a költséget özvegy Baradlayné állja. Baradlayné alig ismeri meg Alfonsine-t, híres szépsége már a múlté, halálos beteg.
Baradlayné Alfonsine ágy mellett állva közli a kórház vezetőjével, hogy a mai nagy napra való tekintettel egy új ágyat alapít a kórházban, ami legyen Alfonsine-é és minden költségét Baradlayné állja. Amikor az orvos megkérdezi, hogy miért nagy nap a mai, akkor Baradlayné elmondja, hogy ma szállították át, fia Jenő (és nem Ödön!) hamvait a kerepesi temetőből a családi kriptába.
Alfonsine-nak tehát így kell megtudnia, hogy nem azt az embert ölte meg 20 évvel korábban, akit akart. Alfonsine tehát elnyerte végső, méltó büntetését, semmilyen célja nem teljesült, egyedül maradt, szegényen és magányosan.
Az egész fejezet csak néhány sor:
„Nagy idő múlt a nagy harc óta! – Húsz év. – Egy század ötöde: egy ifjúkor.
Új sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely minden találkozásnál tudatja velünk, amit oly nehezen akarunk elhinni, hogy már megvénültünk.
A budai Várkertben buja zöldben nő a fű – s a zöld füvön, az arany verőfényen fehér bárány¬kával játszik mosolygó arcú kisgyermek – s kék és fehér mezővirágokból koszorút fon a fehér bárányka nyakába…
…Jó az Isten! – Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak – feledés írját a mély sebnek – jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.”
– Vége A kőszívű ember fiai olvasónaplójának –
Hírek
- 2018-03-12 10:05:45